5) Nyelvtanítás: BESZÉDKÉSZSÉG
A beszédkészség tanítása
5) A BESZÉDKÉSZSÉG TANÍTÁSA
Miért, milyen céllal kommunikálunk?
Mi tekint beszédfejlesztésnek?
Mit ért információs résen (information gap), és ennek ön szerint mi a szerepe a beszédkészség fejlesztésében?
Milyen típusú beszédgyakorlatokat különböztethet meg?
Milyen esetekben és hogyan javítja a gyerekek hibás szóbeli megnyilvánulásait?
Mindennapi életünk során azért kommunikálunk, hogy különféle szükségleteinket kielégítsük. Ilyen szükséglet lehet a figyelem felkeltése, köszönés, üdvözlés, szórakoztatás, érzelmek megosztása, beszélgetés kezdeményezése, barátságok és közeli kapcsolatok kialakítása, információcsere stb. Az idegennyelvórán, a beszédkészség fejlesztése során ezeket a témákat mind érintenünk kell.
Sok nyelvtanuló küzd a tantermen kívüli valós élethelyzetekben azzal, hogy megértse a beszélgetőpartnerét és képes legyen kifejezni magát. Ezt a problémát azonban áthidalhatjuk, ha tisztában vagyunk azzal, mire van szükségük a gyerekeknek a megfelelő és hatékony kommunikációhoz. Ilyen például a már jól bevált anyanyelvi kommunikációs stratégiák átültetése az idegennyelvi kommunikációba. Tanítványainknak meg kell tanulniuk mind az információcserére, mind pedig a társas kapcsolatok fenntartására szolgáló interakciós mintákat. Sokféle beszédhelyzetet kell kialakítani ahhoz, hogy a hozzájuk kötődő nyelvi formulákat és fordulatokat elsajátíthassák. Ezen túlmenően a beszédhelyzetnek megfelelő formális és informális nyelvezetet is meg kell tanítanunk. Roppant fontos, hogy a tanórán életszerű, kifejezésekben és nyelvi fordulatokban gazdag kommunikációs szituációkat teremtsünk, arra ösztönözve a gyerekeket, hogy bátran kérdezzenek, véleményt alkossanak, vagy akár vitát kezdeményezzenek.
Az információs rés
Az információs résre épülő feladat lényege, hogy miután a tanulók nem rendelkeznek az összes szükséges információval a feladat elvégzéséhez, kénytelenek egymással beszélgetve megszerezni a hiányzó információkat. Az ilyen típusú feladatok valódi beszédhelyzetet eredményeznek, ennélfogva motiváló hatásúak, miközben olyan készségeket igényelnek, mint amilyen például a fogalmak tisztázása. A módszer egyidejűleg fejleszti a hallott szöveg értését és a beszédkészséget, de akár az olvasás készségét is. Az adott feladathoz tartozó eszközt (munkalapot, képet, kérdőívet) kellő körültekintéssel kell elkészítenünk, hogy minden rendben legyen. Dönthetünk úgy, hogy az összes információt az egyik partner rendelkezésére bocsátjuk, így a másik kénytelen lesz kérdések révén információhoz jutni, de akár meg is oszthatjuk az információt két vagy több résztvevő között. Ez utóbbi megoldás csoportmunkát igényel, hiszen több gyereket is be kell vonni az információcserébe.
Az információs résre épülő tevékenységek közé tartozik például a leírás alapján történő rajzolás, a különbségek keresése két kép között, a mozaikolvasás vagy -hallgatás, a kérdés-felelet típusú gyakorlat vagy a diktálás.
Néhány példa
- Bemutatunk egy rajzot, melyen több figura végez valamilyen tevékenységet. A szereplők mellé neveket írunk. Az egyik gyerek ezt a lapot, a másik a névtelen képet kapja. Az utóbbi gyerek feladata kideríteni, kit hogy hívnak.
- A tanulók egy város térképének részletét látják utcákkal, épületekkel, azonban csak néhány épületre van felírva a neve. Mindegyik lapon szerepel három helyszín, amelyet meg kell találniuk, azonban csak úgy tudják megtenni, ha egymást kérdezgetik. Mindenki csak néhány információval rendelkezik. A szituációs játékban útbaigazítást kérnek, és a térképen megjelölt pontból "indulnak el".
- Mindkét gyerek ugyanazt a városleírást kapja, csakhogy az egyik lapon a helyszínek nevei hiányoznak, a másikon meg az évszámok. Kérdésekkel segítve egymást, közös munkával egészítik ki a szöveget.
- Páros munka – színezés (pl. öltözködés témakörben): mindkét gyermek ugyanazt az embert ábrázoló képet kapja, ám csak az egyik gyermek képe színes. A másik gyermeknek társa képleírása alapján kell reprodukálnia az eredeti képet. A pontos képleírást akár kérdések és az azokra adott válaszok is segíthetik.
Nyelvhelyesség és folyamatos beszéd
A nyelvhasználat pontossága (accuracy) magában foglalja az adott szituációnak megfelelő nyelvtant, szókincset és kiejtést. Ezzel szemben a folyékonyság (fluency) azt jelenti, hogy a beszélő gördülékenyen, magabiztosan, felesleges szünetek vagy habozások nélkül tud kommunikálni, még ha közben ejt is itt-ott kisebb hibákat. Az ideális helyzet természetesen az, amikor az ember egyszerre beszél pontosan és folyékonyan, ám ez csak évekig tartó gyakorlás után érhető el!
A beszédtevékenységek három típusa
A beszédtevékenységek három alaptípusba sorolhatók:
1. A kontrollált beszédgyakorlat
Ezen olyan feladatokat értünk, amelyek egy adott nyelvi elem megszilárdítását szolgálják. Közéjük tartoznak például a versek, mondókák, ún. kérdőíves feladatok, ahol egy adott kérdést kell többször feltenni és megválaszolni. Ezek voltaképpen "bújtatott" drillek.
Példák:
- A gyerekek egy feladatlappal és tollal a kezükben körbejárják társaikat, és megkérdezik: Anna, szereted az almát? Anna erre kétféle választ adhat: "Igen, szeretem." vagy "Nem, nem szeretem." – és így tovább. Pipával jelölik az igenlő választ, X-szel a nemlegest.
· A "Találd ki, ki az!" típusú feladatoknál több hasonló képet mutatunk a pároknak. Az egyik gyerek kiválasztja az egyiket, a másiknak kérdésekkel kell kitalálni, melyik képről van szó. Például a színes papagájokat ábrázoló képeken a testrészek színei különböznek egymástól.
2. A részben kontrollált beszédgyakorlat
Itt a hangsúly már elsősorban a kommunikációs funkcióra esik, kevésbé arra, hogy pontosan milyen szerkezeteket, szavakat használnak a gyerekek. Ugyanakkor mivel a szituációt viszonylag részletesen megadjuk, a használt nyelv is leszűkül.
Mind a kontrollált, mind pedig a részben kontrollált gyakorlás révén a gyerekek sokat fejlődhetnek abban, hogy minél pontosabban, a nyelvszerkezeteket helyesen használva fejezzék ki magukat, miközben megszabjuk a társalgás témáját.
Példák
· A pároknak szerepválasztás után az alábbi párbeszédet kell eljátszaniuk.
- Mindenki kap egy-egy szerepkártyát, melyen az ő állítólagos hobbija olvasható. Egymást kérdezgetve kell olyan társakat találniuk, akikkel közös programot tudnak szervezni.
3. A kötetlen beszédgyakorlat
Az ilyen gyakorlatoknál csupán egy szituációt, témát és minimális instrukciót adunk meg, arra ösztönözve a gyerekeket, hogy saját maguk reagáljanak az adott kérdésre vagy témakörre. Ennek keretében a korábban elsajátított nyelvi ismeretek felhasználásával korlátozás nélkül kommunikálhatnak, kísérletezhetnek a nyelvvel. A kötetlen gyakorlatok közé tartoznak az osztálytermi viták, előadások, beszámolók, szerepjátékok.
Hibajavítás
A beszédkészség-fejlesztés egyik fő dilemmája a hibajavítás:mikor és hogyan javítsuk ki a gyerekeket? Az egyik lehetőség, hogy minden hibát rendre kijavítunk, csakhogy ekkor megtörjük a természetes kommunikációt, kedveszegetté tesszük a gyerekeket. A másik véglet, hogy egyáltalán nem avatkozunk közbe, szabad folyást engedve a kötetlen beszélgetésnek.
A legtöbb gyerek szereti, ha legalább néha kijavítjuk, mondván, hogy ez segíti a fejlődésüket.Mielőtt belekezdünk egy tevékenységbe, döntsük el, hogy a nyelvhelyességre vagy a folyékony beszédre helyezzük-e a hangsúlyt, és előre hívjuk is fel erre a figyelmet. Fogalmazzuk meg egyértelműen a feladat célját, hogy világos legyen, mik az elvárásaink. Például egy osztálytermi vita esetén a beszédfolyamatosság a cél, a lényeg a magabiztos nyelvhasználat. Ezzel szemben egy előre elkészített szerepjátéknál inkább a pontosságra koncentráljunk.
A hibajavítás első lépésekor hagyjuk, hogy a diákok maguk korrigálják a hibáikat. Gyakran csupán nyelvbotlásról van szó, a gyerek tudja, mit rontott el. Néha egy homlokráncolás is elég ahhoz, hogy észrevegye és kijavítsa a hibáját. Pár- vagy csoportos munka esetén feljegyezhetjük magunknak a leggyakoribb hibákat – legyenek ezek kiejtési, nyelvtani vagy lexikai hibák. Sok gyerek értékeli, ha azonnal kijavítjuk, mert így alig kell csak megszakítania a mondandóját. Azonban mindig vegyük figyelembe a feladat típusát. Mivel a kontrollált és részben kontrollált beszédgyakorlatok esetében a fő cél a nyelvhelyesség, inkább az azonnali hibajavítás ajánlható. Ezzel szemben a kötetlen gyakorlás során a folyamatos beszédet gyakorolják, így eközben nem célszerű minden egyes hibánál félbeszakítani az interakciót.
Ám legyen szó bármilyen hibajavítási módszerről, fontos, hogy ne vegyük el a gyerekek kedvét: a folytonos javítgatás lehangoló, és csökkenti a motivációt. Sőt, hibajavítás közben se feledkezzünk meg megdicsérni azt, aki jól használja a kifejezéseket és nyelvi szerkezeteket! Fontos az is, hogy formáljuk a tanulók hozzáállását a hibákhoz: értsék meg, hogy a hibázás, a hibák a tanulási folyamat fontos részét képezik.
DIGITÁLIS FELADATOK
Szlovák nyelv
Német nyelv
Angol nyelv
Pörgesd meg!
A tanár kivetíti a kvízkereket az osztálynak. Az ezen szereplő témák közül kiforog az egyik, amiről lehet beszéltetni vagy érveltetni a tanulókat. Lehet verseny, ahol elindítanak egy stoppert, a tanulók egyesével próbálkoznak, és eldől, ki tud tovább folyamatosan beszélni. A nyelvhelyesség másodlagos, a cél a folyamatos beszéd, hogy magabiztosságot szerezzen a tanuló az idegen nyelven történő megszólaláshoz.
Felhasznált irodalom
Cameron, L. (2001). Teaching Languages to Young Learners. Cambridge University Press.
Ellis, G. & Brewster, J (2002). Tell it again! The New Storytelling Handbook for Primary Teachers. Pearson Education Limited.
Halliwell, S. (1993). Teaching English in the Primary Classroom.Longman Handbook for Teachers. Longman.
Linse, C. T. (2005). Practical English Language Teaching: Young Learners. McGraw Hill.
Nunan, D. (2010). Teaching English to Young Learners. Anaheim University.
Pinter, A. (2017). Teaching Young Language Learners. OUP.
Watcyn-Jones, P. & Howard-Wililims, D. (2004). Pair work 1. New Edition. A-B. Pearson ESL.
Hadfield, J. (2023). Elementary Communication Games 2.0. Pavilion Publishing and Media Ltd.
Dreke, M. & Salgueiro, S. (2013). Wechselspiel Junior: Bilder und mehr. Interaktive Arbeitsblätter für junge Deutschlernende. Langenscheidt.
Dreke, M.&Lind, W. (2018 ). 66 Wechselspiele für die interaktive Partnerarbeit. Klett.
Lind, W. & Dreke, M.(2019). Wechselspiel Neu. Interaktive Arbeitsblätter für die Partnerarbeit im Deutschunterricht. Klett-Langenscheidt.