Az olvasás kulcsfontosságú készség az oktatás eredményessége szempontjából, mivel lehetővé teszi a tudás és az információ megszerzését írott – nyomtatott vagy digitális formában rögzített – tartalmakon keresztül. A gyerekek rendszerint minimális nyelvtani és lexikai tudással kezdik meg az idegen nyelvi olvasást, miközben már tudnak olvasni az anyanyelvükön. Ez természetesen segítheti, de akár hátráltathatja is a célnyelven történő olvasás elsajátítását.

A modern olvasásértési elméletek szerint az olvasás olyan folyamat, melynek során a tanuló a saját előzetes tudásának felhasználásával következteti ki a jelentést. Ez a tudás magában foglalja a nyelv ismeretét, használati szabályait, de a megértéshez szükség van a szöveg témájára vonatkozó háttértudásra is. Míg az előbbi lehetővé teszi a szavak felismerését és a jelentés értelmezését a mondatszerkezeteken belül, az utóbbi segíti a tanulót abban, hogy hipotéziseket állítson fel és következtetéseket vonjon le a szöveg tartalmára vonatkozóan.

Az idegennyelvi olvasási készség fejlődését befolyásoló kulcstényezők közé tartozik a hallás utáni értés és a beszédkészség szintje. A nyelvtanításban a készségek sorrendje a receptívtől a produktív, illetve a szóbelitől az írásbeli felé halad: hallás utáni értés – beszédkészség - olvasási készség - íráskészség. Linse (2005) szerint hallanunk kell egy szót, mielőtt kimondjuk, ki kell mondanunk egy szót, mielőtt el tudjuk olvasni, és el kell olvasni egy szót, mielőtt le tudjuk írni.

Az olvasási készség szintjei

Az írásjelek

Amikor belevágunk az olvasás tanításába, az első kérdés az, hogy milyen a célnyelv írásjelrendszere. Amennyiben latin betűket használ, azok felismerését és írástechnikáját általában az anyanyelvi oktatás során tanítjuk meg. Más a helyzet azonban az ettől eltérő írásrendszerek (például a szerb nyelv) esetében, hiszen a gyerekeknek előbb az írásjelekkel kell megismerkedniük, ami külön technikákat igényel. Míg az angol írott ábécét a magyar gyerekek kikövetkeztethetik az ismert magyar betűkből, a németben, szlovákban szükség van néhány új betű megtanulására is. Ha az első idegen nyelv bevezetése – az alaptantervnek megfelelően – negyedik osztályban történik, addigra a tanulók már stabilan olvasnak és írnak az anyanyelvükön, nem okoz nagy gondot egy másik nyelv betű-és hangzókészletének elsajátítása. A német nemzetiségi iskolákban azonban második osztályban kezdődik a tanulók alfabetizálása, miután első osztályban megkezdték az anyanyelvi írás-olvasást.

A német nyelv legtöbb betűje megegyezik a magyarban is használtakkal, van azonban néhány új elsajátítandó betű: ä, sch, ß, w. Ezenkívül több, a magyarból ismert betű a németben eltérő kiejtéssel olvasandó: a, e, z, ch, v. Valamint néhány betű "szomszédai" hatására más-más kiejtéssel bír (pl. s : sieben, springen, Susanne). Fontos tudniuk a nyelvtanulóknak a gördülékeny olvasás érdekében, hogy a németben nem csak a tulajdonneveket és a mondat első szavát írjuk nagy kezdőbetűvel, hanem minden főnevet.

A szlovák nyelvben sajátosak például a következő betűk: ä, ĺ, ľ, ŕ, ô, ý. A betűkhöz kapcsolódóan természetesen a helyes kiejtést is el kell sajátítani (ä – [ε], ([æ]), ch – [x], ĺ – [l:], ľ – [ʎ], ŕ – [r:], ô – [u̯ɔ], y – [i], ý – [i:]) A helytelen betűhasználat és a helytelen kiejtés vicces helyzeteket teremthet, vagy éppen komoly félreértésekhez is vezethet. Például: "hudobný" jelentése: zenei (hudobnýnástroj = hangszer); chudobný jelentése: szegény (chudobný človek = szegény ember). Tehát a (chudobnýnástroj nem hangszert, hanem szegény eszközt/szerszámot jelent.

Hasonló szituációba kerülhetünk abban az esetben is, ha az "y"/"ý" helyett "i"/"í" magánhangzót használunk, hiszen ezeknek a magánhangzóknak is jelentés-megkülönböztető szerepük van: pl. byť = lenni, biť = verni; výr = fülesbagoly, vír = örvény stb.

Az írásmód

A helyesírás vagy betűzés arra utal, hogyan kell helyesen írni szavakat, de az olvasási készség esetében inkább arról van szó, hogy az írott formát hozzá tudják-e kötni a gyerekek a már ismert szavakhoz, azaz felismerik-e azt. Mivel a kisgyermekkori nyelvtanításban a szóbeli szakasz megelőzi az írást, a gyerekek már tudják, hogyan kell kiejteni a tanult szavakat, így most az írott formákkal ismerkednek. Ez óhatatlanul felveti a hang-jel megfeleltetésének a kérdését. A magyar gyerekek megszokták, hogy – néhány kivételtől eltekintve – egy betű egy hangot jelöl, ezzel szemben az angolban nem ilyen egyszerű a helyzet. Azokban a nyelvekben, ahol egyértelmű a megfeleltetés, érdemes egyszerű írás-kiejtési szabályokat megfogalmazni, sőt hagyni, hogy a gyerekek fedezzék fel azokat, például a német ch, sch, tz kiejtése. Az angolban viszont érdemes a szavakat egységekként kezelni és mindig együtt gyakoroltatni a jelentés-kiejtés-helyesírás hármasát.

Ahogyan azt már korábban is jeleztük, a szlovák nyelvnek vannak olyan beszédhangjai (fonémái), amelyekkel a magyar nyelvben nem találkozunk, ezek a következők:

1) hosszú, szótagképző laterális [l:], írásjel: ĺ,

2) hosszú, szótagképző tremuláns [r:], írásjel: ŕ,

3) zöngétlen veláris réshang [x], írásjel: ch,

4) nyílt [ε], írásjel: ä,

5) [u̯ɔ], kettőshangzó, írásjel: ô,

6) és a következő kettőshangzók: [ia], [ie], [iu] ahol az i-t vagy j-nek vagy redukált i-nek ejtik.

A "v" mássalhangzónak, annak ellenére, hogy egy írásjellel jelöljük, a szlovák nyelvben háromféle kiejtési módja ismert:

[v] a szó elején magánhangzó előtt pl. voda = víz, veta = mondat

[f] a v zöngételenedik a szó elején pl. včera = tegnap, vták = madár

[u̯] a szó végén, vagy a szótag végén pl. lev = oroszlán, plávky = fürdőruha

A szövegértés

Az olvasás természetesen a rövidebb-hosszabb szövegek megértését szolgálja. A kommunikatív nyelvtanításban fontos, hogy a gyerekeknek legyen céljuk a szöveggel, azaz a megértett tartalmat tudják is valamire használni. A különféle pedagógiai eljárások kiválasztásánál tudniuk kell, mi célból olvasnak, az előzetes elvárás és feltételezés ugyanis segíthet a szöveg értelmezésében. Például a tanulóknak egyértelmű, hogy a munkafüzetben olvasható rövid utasítások a feladat elvégzésére vonatkoznak. Egy vicces képregény valószínűleg szórakoztatási célból került be a könyvbe, míg egy bálnákról szóló színes könyvben érdekes információkat fog találni.

Az olvasási készség fejlesztésének fontos és izgalmas része a különféle szövegműfajokkal való ismerkedés. Már alsó tagozatban is sor kerülhet történetek, üzenetek, levelek, napló- vagy lexikonbejegyzések és más műfajok bemutatására. A szöveg megértésén túl a gyerekek elemezhetik, ki kinek, miről, és miért írt – ezzel az írásbeli kommunikációról is sokat tanulhatnak. Később formai-stilisztikai megfigyeléseket is tehetünk, amelyek elősegíthetik az íráskészség később sorra kerülő fejlesztését is.

Olvasási stratégiák

Kétféle olvasási stratégiát különböztetünk meg:

1. Az alulról felfelé irányuló stratégia (Bottom-Up Processing): A szöveg jelentése a kisebb egységekből (szavak, mondatszerkezetek) épül fel. Ide tartozik a dekódolás, azaz a betűk (grafémák) hangokká (fonémák) alakítása és a nyelvi jelentés létrehozása. Az olvasás megértéséhez ismerni kell a szövegben előforduló szavak javarészét.
2. Felülről lefelé irányuló stratégia (Top-Down Processing): Az olvasás a szöveg egészének megértésével kezdődik, a háttértudás és a szöveg szerkezeti jellemzőinek felhasználásával. Ez segíti a szöveg szerkezetének és információs tartalmának jobb megértését.

Olvasási módok

A szöveg és a kommunikáció/információszerzés céljainak azonosításakor különböző olvasási módok közül választhatunk. Mindegyiküket hasznos fejleszteni a nyelvtanítás során.

1. Áttekintő olvasás (skimming): Gyorsan átfutjuk a lényeg megragadása végett. Például a feldolgozandó olvasmányt szétszabdaljuk, és a gyerekeknek sorba kell szedniük a darabokat.
2. Specifikus információt kereső olvasás (scanning): Konkrét információt keresünk a szövegben. Például átböngésszük a moziműsort, hogy megtudjuk, mit, mikor és hol játszanak.
3. Intenzív olvasás: Teljes megértésre törekszünk a legapróbb részletekig. Például az olvasandó szöveget szóközök, központozás nélkül gépeljük le. A gyerekek dolga, hogy mondatokra bontsák, és központozással lássák el a szöveget.
4. Extenzív olvasás: Az olvasás célja a szöveg lényegének megértése élvezeti célból. Például könnyített szöveget olvastatunk.

Az olvasási készség fejlesztésének három szakasza

Mivel az olvasás is ún. receptív készség, hosszabb szövegek esetén a hallás utáni megértéshez hasonlóan építhetjük fel az órát.

1. Az előkészítés szakasza (pre-reading)

Az előkészítés, azaz az olvasás előtti fázis fő célja az érdeklődés felkeltése, a témára való ráhangolódás, illetve a megértés szempontjából kulcsfontosságú új szavak megtanítása.

2. Az olvasás közbeni tevékenységek szakasza (while-reading)

Fontos, hogy ebben a szakaszban a gyerekeknek legyen mire fókuszálniuk. Néhol szükségük lehet a szöveg többszöri elolvasására is. Éppen úgy, mint a hallgatás közbeni feladatok esetében, a feladatok két nagyobb csoportra oszthatók: az első olvasás során adott feladatok, illetve az intenzív olvasást igénylő feladatok.

2.a Az első olvasás során javasolt feladattípusok:

• Globális megértést segítő feladatok

• Képeket kell a megfelelő szövegrészekhez választani. Például egy városnézésről szóló képsorozatnál a meglátogatott látnivalókat kell összepárosítani a megfelelő szövegrészekkel.

• Egy darabokra vágott szöveget kell összerakni.

• A szöveget részekre bontva címkékkel látjuk el, majd az összetartozó részeket kell a tanulóknak összepárosítaniuk. Ezt követően sorrendbe is rakhatják a szövegrészeket.

• Az ismeretterjesztő szöveg fő témáit gondolattérképen helyezik el.

• Specifikus információ megértésére szolgáló feladatok

• Állásajánlatok: A gyerekek nyári munkát keresnek bizonyos szempontok figyelembevételével: 4 órás munkaidő, júliusban, árufeltöltés, a Balaton partján.

• Milyen tévéműsort nézzen a család, például szerda este nyolc órakor?

• Táblázatot kell kitölteniük megadott szempontok szerint egy állatkertről szóló szöveg alapján. Például: milyen fajta állat, mérete, honnan származik, mit eszik stb.?

2.b Az intenzív olvasást igénylő feladattípusok:

• Egy városról szóló szöveg, mellette egy kép, melyen meg kell találni azokat a részleteket, melyek eltérnek a leírtaktól.
• Egy szöveg elolvasása után kell megállapítani, hogy igazak-e vagy hamisak az állítások. Nehezítésképpen lehetnek közöttük olyanok, melyekre nincs is válasz a szövegben; ilyenkor három válaszlehetőség szerepel: igaz, hamis, nincs rá válasz.
• Bizonyos részletekre vonatkozó kérdőszavas kérdésekre kell a válaszokat megkeresni.
• Az ismeretterjesztő szövegről alkotott gondolattérképhez információkat csatolunk.

3. A szöveg elolvasása utáni tevékenységek szakasza (post-reading)

Az olvasás utáni feladatok olyan tevékenységek, hasonlóan a hallás utáni megértési feladatokhoz, melyek beszéd- és/vagy íráskészséget igényelnek, azzal az elvárással, hogy a gyerekek kreatívan használják a nyelvet. A nyelv kreatív használata azt jelenti, hogy olyan feladatokat végeznek, ahol az éppen tanult információkból valami újat hoznak létre. Ilyen például az olvasottak szóban vagy írásban való összefoglalása. Például prezentációt kell készíteniük a témáról.

Az írás-olvasás fejlesztése

Az olvasás már a nyelvtanulás legelején legyen a mindennapi osztálytermi tevékenységek része. Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy például:

• Felcímkézzük a tanteremben és iskolában található tárgyakat úgy, hogy a tanterem bármely sarkából jól látható helyen. A tárgy írott képe így mindig szem előtt lesz.
• Olyan színes posztereket készítünk, amelyek rímeket, hirdetéseket vagy fontos információkat tartalmaznak.
• Az üzeneteknek külön felületet biztosítunk; például házi feladatokkal kapcsolatos emlékeztetők.

A fő cél az olvasási tevékenység érdekessé tétele, melynek eléréséhez számos feladat áll rendelkezésünkre:

• Futó diktálás. Egy rövidebb szöveget felfüggesztünk valahol a tanteremben, mindenkitől egyenlő távolságra. A gyerekek párokban vagy csoportokban vesznek részt. Egyvalaki odaszalad a szöveghez, elolvas és megjegyez egy mondatot, majd visszaszalad a társához/társaihoz, és lediktálja a mondatot. Folyamatosan váltják egymást.
• Saját mesekönyvek vagy képregények készítése.
• Mesék, történetek hátterének kidolgozása és dramatizálása – a gyerekek írják meg és adják elő saját történeteiket.
• Kedvük szerint hoznak be számukra érdekes szövegeket, például meséket, könyveket, vagy akár sporteredményekről, felfedezésekről szóló híreket, recepteket, dalszövegeket.